Goblenjeim

Visszafelé haladva az életemben elérkeztünk a 30-as éveimhez. Ekkorra már megszületett a lányom, megszereztem a 2. diplomámat és újra munkába álltam. Fiatal kolléganőmtől lestem el a gobelinezés "tudományát". Nem volt benne semmi különleges, hacsak az nem, hogy olyan embernek ajánlott aki türelmes, szorgalmas és be is fejezi amit elkezdett.Évekig csináltam. Munkáim lassan elárasztották a lakást és sok elajándékozásra is került. Varrtam csendéletet, tájképet, portrékat mindenféle méretben. A legnagyobb egy fél falat elfoglaló 1,5 m x 2,5 m-es falikép volt. Nem is tudtam lefényképezni másképpen, hogy beférjen egybe. Ráadásul mivel üveg mögött van,ezért tükröződik a kép fényképezéskor.

Másik kedvencem egy falikárpit ami egy kicsit kisebb, de számomra annál kedvesebb.

Ezeket hónapokig varrtam, de nem bántam meg hogy belekezdtem. Néhány egyéb kép ami még a birtokomban van.

Ezután már helyhiány miatt elkezdtem tű gobelineket varrni, mert azok kisebb helyet foglaltak el a falamon.

Szemem romlása miatt később visszatértem a nagy gobelinekhez, de már csak gyapjúval varrtam őket, hiszen száz évvel ezelőtt is így varrták.

Ennyit a gobelines korszakomról.